Tudod-e kísérni az útján a Férfit, akit szeretsz?

Tudod-e kísérni az útján a Férfit, akit szeretsz? Nem húzni-vonni, nem irányítani, nem megmondani neki merre és hogyan menjen, nem csapdába csalni, de nem is rettegni attól, hogy ő vezet zsákutcába? Hanem egyszerűen kísérni? Ott lépdelni mellette és kísérni hegyeken-völgyeken, hol a pokolra szállva, hol a mennyországba szárnyalni vele?

Tudsz-e Erőt adni számára, amikor neki elfogy? Tudsz-e hitet adni számára, amikor feladná? Tudsz-e bízni benne, amikor senki más nem teszi, sőt nem is értik, hogy Te hogyan és miért?

Tudod-e, mered-e a szárnyaidat kölcsönadni számára, ha zuhanna? Bízol-e benne és magadban annyira, hogy tudd, nem öngyilkos kamikazeként fogod végezni, mert nem hagy cserben és Ő is érted nyúl, amikor Te zuhannál?

Tudsz-e új lehetőségeket nyitni számára, hívni egy másik, szebb, jobb, nagyszerűbb világba, megízleltetni vele, hogy az Élet lehet sokkal édesebb, mint ahogyan azt eddig ismerte?

Tudsz-e türelmes lenni, amikor megtorpan, vagy megállítja az Élet, de határozott, amikor a megállásával a kapcsolatotokat is megállítaná?

Tudsz-e kiállni érte, de egyben kiállni Önmagadért is, anélkül, hogy alárendelődnél, vagy hogy Őt magad fölé helyezd? Tudod-e úgy látni az értékeit, hogy saját magadat sem értékteleníted el?

Ki tudsz-e lépni a játszmák világából és játékosságra hívni, könnyedséget, napsütést, világosságot hozva az életébe? El tudod-e engedni, túl tudsz-e jutni a haragodon, ami más férfiakkal való kapcsolódás során született benned?

Tudsz-e nem versenytársként tekinteni a Férfira, vagy ellenfélre, akit legyőzni kell? Tudod-e szövetségeseddé fogadni, akivel Együtt varázsoltok milliónyi csodát a Földre?

Tudsz-e az a kedvesség lenni, akihez odabújhat este egy fáradt nap után? Tudsz-e a szivárvány lenni az életében, ami felragyog életének viharai után? Tudsz-e a csillaga lenni, ami vezeti a sötét éjszakában, messzi földeken, haza, végül, Önmaga csodájának elismerése felé?

Tudod-e szeretni, amikor úgy gondolja, Őt nem lehet, és megpróbál magától távol tartani, hogy védjen?

Tudod-e inspirálni tettekre, hogy meginduljon, megküzdjön a harcban, levágja a sárkány fejét, mindezt úgy, hogy nem kiveszed kezéből a kardot, és nem helyette végzed el a feladatot?

Tudsz-e fogadni tőle, azt és úgy, amit és ahogyan Ő adni tud? Ki tudsz-e törni az eddig működtetett kapcsolataid sémájából, és minták nélkül választani azt, ami számotokra működik?

Tudsz-e egyszerűen csak jelen lenni számára, nem agyalva azon, hogy kevés vagy sok vagy-e számára?

Tudsz-e az a Nő lenni, aki még soha nem mertél lenni Férfi mellett?

Szerző: dr.Hörömpő Andrea