Ha nem élted meg a fájdalmaid, a dühöt, a félelmet, a haragot és a szomorúságot, az meggátolhatja boldogságodat a jelenben.
Tudom, mindig azt tanították, hogy erősnek kell lenned. S talán még magaddal is elhitetted, hogy nem is fáj annyira a seb. Pedig nem hagytad kivérezni. Hiába teltek el azóta évek, az érzés ott van a lelked mélyén. Azóta sem tudott felszínre törni. Bezártad. Nem akartad, hogy fájjon, ezért megtagadtad. Talán azt hitted, hogy ha vársz, majd megváltoznak a dolgok.
Tudnod kell, hogy a meg nem élt ézések, a meg nem oldott helyzetek, a le nem zárt kapcsolatok ott vannak belül. Újra meg újra felszínre jönnek, míg rá nem szánod magad, hogy foglalkozol velük. Minden régi sebet be kell gyógyítani. Ehhez elsősorban szükséges az, hogy ismerd be, hogy mélyen belül fáj valami. Fogadd el ezt a fájdalmat. Ismerd be a létét és azt, hogy milyen sokáig tagadtad.
Éld meg újra, ami egykoron szenvedésed forrása volt, hogy el tudd engedni végre. Add ki a haragodat, dühödet, sírd ki magad, érezd azt a szomorúságot, amit régen megtagadtál magadban.
A megélés és a seb kivéreztetése egy erős elengedési folyamat, mely gyors gyógyulást eredményez. A múltból áthoz a jelenbe, s azt fogod érezni, hogy egyre boldogabb vagy, hiszen felszabadítottad saját lelked.