{"id":434,"date":"2020-02-18T12:34:11","date_gmt":"2020-02-18T11:34:11","guid":{"rendered":"http:\/\/www.lelkes.home.sk\/wp\/?p=434"},"modified":"2020-02-27T12:03:58","modified_gmt":"2020-02-27T11:03:58","slug":"kilatas-a-szakadekbol","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/www.lelkes.sk\/wp\/?p=434","title":{"rendered":"Kil\u00e1t\u00e1s a szakad\u00e9kb\u00f3l"},"content":{"rendered":"

\"\"Amikor nagyon neh\u00e9z \u00e9lethelyzetbe, v\u00e1ls\u00e1gba ker\u00fcl\u00fcnk, \u00e1ltal\u00e1ban paradoxonokig jutunk el. Mik\u00e9nt is v\u00e1lik az \u00e9let\u00fcnk elm\u00e9ly\u00fcl\u00e9s\u00e9nek lehet\u0151s\u00e9g\u00e9v\u00e9 egy v\u00e1ls\u00e1g, a tarthatatlann\u00e1 v\u00e1lt ellentmond\u00e1s? Milyen \u00e1tfog\u00f3bb meg\u00e9rt\u00e9sre \u00e9s elm\u00e9ly\u00fcltebb \u00e9lettapasztalatra juthatunk el, ami a fejl\u0151d\u00e9s\u00fcnknek \u00e9s a megalapozottabb \u00f6nbecs\u00fcl\u00e9s\u00fcnknek is talaj\u00e1v\u00e1 v\u00e1lhat?<\/o:p><\/span><\/p>\n

1. A bizonytalans\u00e1g vezet a bizonyoss\u00e1ghoz.<\/span><\/h5>\n

Mik\u00f6zben egyre kevesebb dolog van, amibe belekapaszkodhatn\u00e9k, egyre ink\u00e1bb azt \u00e9rzem, hogy felt\u00e9tlen\u00fcl tal\u00e1lnom kell valamit, ami biztons\u00e1g\u00e9rzetet ad nekem. \u00c1m ahogy cs\u00faszom lefel\u00e9, egyre bizonytalanabb vagyok. \u00dagy t\u0171nik, csak akkor tal\u00e1lok igazi kapaszkod\u00f3t, ha ennek a folyamatnak a legm\u00e9ly\u00e9re \u00e9rtem. Akkor, amikor m\u00e1r semmibe se tudok belekapaszkodni. Ilyenkor csod\u00e1lkozhatok r\u00e1, hogy valami megtart engem. Ha azt az \u00e9rzelmi \u00e1llapotot k\u00e9ne le\u00edrni, amit \u00e1t\u00e9lek, azt mondan\u00e1m, hogy m\u00e1r magamban sem vagyok biztos, m\u00e1r nincs semmi, amivel magamat azonos\u00edtani tudn\u00e1m. Nem tal\u00e1lok senkit, akire azt tudn\u00e1m mondani, hogy ez vagyok \u00e9n. Egyetlen \u00e9rz\u00e9s, egyetlen gondolat, egyetlen v\u00e1gy, az \u00f6szt\u00f6nnek egyetlen sugara sem olyan, amire azt tudn\u00e1m mondani, hogy val\u00f3ban, ez biztosan \u00e9n vagyok. \u00c1m mik\u00f6zben \u00e1t\u00e9lem ezt, egyszer csak j\u00f6n egy \u00e9lm\u00e9ny, hogy van bennem valami, valaki, ami maradand\u00f3 \u00e9s \u00e1lland\u00f3. Megsejthetem, hogy ki az, aki az \u00e9nen t\u00fal van bennem. Aki nem az \u00e9n, hanem valami ann\u00e1l sokkal t\u00f6bb. S\u0151t, hogy \u00e9n az\u00e1ltal vagyok, hogy ez a bennem l\u00e9v\u0151 valaki van.<\/p>\n

2. A kapcsolatra val\u00f3 k\u00e9ptelens\u00e9g egy elszak\u00edthatatlan kapcsolat megtal\u00e1l\u00e1s\u00e1hoz vezet.<\/span><\/h5>\n

Egy nagyon komoly gy\u00e1szban, vesztes\u00e9gben, f\u00e1jdalomban k\u00e9ptelenek vagyunk kapcsolatot keresni. Ahhoz sincs er\u0151nk, hogy kimozduljunk hazulr\u00f3l, hogy megsz\u00f3l\u00edtsuk a m\u00e1sik embert, hogy felvegy\u00fck a telefont. Egy igazi m\u00e9lyponton s\u00edrni sincs er\u0151nk. F\u0151leg nem neki\u00e1llni valakivel udvariaskodni, elviselni, hogy mondjon k\u00e9t mondatot, amib\u0151l m\u00e1ris eleg\u00fcnk van. Ilyenkor \u00e1t\u00e9lhetj\u00fck, hogy m\u00e9g arra is k\u00e9ptelenek vagyunk, hogy seg\u00edts\u00e9get k\u00e9rj\u00fcnk. Ek\u00f6zben pedig valaki m\u00e9gis itt van velem, akit nem kellett megsz\u00f3l\u00edtanom. Akit nem kellett h\u00edvnom. Akit nem kellett k\u00e9rnem. Nem kellett ki\u00e9rdemelnem a jelenl\u00e9t\u00e9t. Egyszer\u0171en csak velem van.<\/span><\/p>\n

Amikor hajdan eltan\u00e1csoltak a Papnevel\u0151 Int\u00e9zetb\u0151l, \u00e9s \u00e9ppen benne voltam a f\u00f6lfakad\u00f3 indulatok f\u00e1zis\u00e1ban, mentem a lelki aty\u00e1mhoz h\u00e1borogni, hogy velem mi t\u00f6rt\u00e9nt, hogy engem egyed\u00fcl hagytak. Akkor r\u00e1m mosolygott, \u00e9s azt mondta: \u201eH\u00e1t ez nagyszer\u0171! Ha te egyed\u00fcl \u00e9rzed magad, akkor Isten biztos, hogy veled van!” Ez a mondat sz\u00edven tal\u00e1lt engem, \u00e9s az\u00f3ta is magammal hordozom. Ha m\u00e1r annyira egyed\u00fcl vagyok, hogy ahhoz sincs er\u0151m, hogy tiltakozzak ellene, akkor biztos, hogy van velem valaki.<\/span><\/p>\n

Egy nagyszer\u0171 jezsuita atya j\u00f3 p\u00e1r \u00e9vtizedet elt\u00f6lt\u00f6tt k\u00f3rh\u00e1zi lelkigondoz\u00e1ssal. A haldokl\u00f3kkal besz\u00e9lgetve \u00fagy fogalmazott, hogy a hal\u00e1l tulajdonk\u00e9ppen az, amikor az Isten az egyik kez\u00e9b\u0151l \u00e1ttesz minket a m\u00e1sikba. Mi v\u00e9gig Isten kez\u00e9ben vagyunk, a k\u00e9rd\u00e9s azonban az, hogy ezt tudjuk-e. Hogy eljutunk-e oda egy f\u00e1jdalmas vesztes\u00e9g \u00e9s kr\u00edzis sor\u00e1n, hogy amikor meghaltunk, akkor is valakinek a tenyer\u00e9n lesz\u00fcnk. A legszebb pedig az ebben, hogy nem kell \u00e9rte semmit sem tenni. Meg se kell moccanni. Csak r\u00e1csod\u00e1lkozni.<\/span><\/p>\n

3. Amikor nem tartom szeretetre m\u00e9lt\u00f3nak magam, akkor \u00e9lhetem \u00e1t, hogy valaki m\u00e9gis szeret engem<\/span>.<\/h5>\n

A depresszi\u00f3 k\u00f6r\u00e9nek egyik legmeghat\u00e1roz\u00f3bb \u00e9lm\u00e9nye a mindent \u00e1tsz\u00f6v\u0151 \u00f6n\u00e9rt\u00e9kel\u00e9si v\u00e1ls\u00e1g. \u201eEgy nulla vagyok. Egy mindenre alkalmatlan, tehetetlen alak. K\u00fcl\u00f6nben hogyan is ker\u00fclhettem volna ide?” R\u00e1ad\u00e1sul se er\u0151m, se kedvem m\u00e1r kim\u00e1szni a g\u00f6d\u00f6rb\u0151l. De m\u00e9g ha nem is s\u00fajtom magamat negat\u00edv gondolatokkal, az\u00e9rt az \u00e9lm\u00e9nyem m\u00e9gis az magamr\u00f3l, hogy egy elveszett szerencs\u00e9tlen vagyok. Ebb\u0151l k\u00f6nnyen fakad az, amit a sz\u00e9gyenben \u00e1t\u00e9l\u00fcnk, hogy engem nem is lehet szeretni. Amikor azonban a legink\u00e1bb azt gondolom, hogy nem vagyok szeretetre m\u00e9lt\u00f3, egyszer csak cs\u00f6ng a telefon, \u00e9s valaki f\u00f6lh\u00edv. Kimegyek az utc\u00e1ra, \u00e9s valaki el\u0151z\u00e9keny velem. Ilyenkor eg\u00e9szen pici dolgok t\u00f6rt\u00e9nhetnek, amelyekre viszont egyr\u00e9szt ki vagyok \u00e9hezve, m\u00e1sr\u00e9szt azt gondolom, hogy \u00e9n ennyit sem \u00e9rdemiek meg. Nem \u00e9rdemlem meg azt, hogy k\u00f6sz\u00f6nj\u00f6n nekem a post\u00e1skisasszony. Ilyenkor egy egyszer\u0171 \u201ej\u00f3 napot” is olyan, mintha megitatn\u00e1nak egy poh\u00e1r v\u00edzzel a sivatagban. Ak\u00e1r m\u00e9g d\u00fch\u00f6sek is lehet\u00fcnk, ami\u00e9rt nem halhattunk bele a f\u00e1jdalomba, mert v\u00e1ratlanul valaki megint emberk\u00e9nt b\u00e1nt vel\u00fcnk.<\/span><\/p>\n

\u00c9letem egyik nagy sport\u00e9lm\u00e9nye volt, amikor tizennyolc \u00e9ves koromban egy versenyen egym\u00e1s ut\u00e1n k\u00e9t koroszt\u00e1lyos magyar cs\u00facsot ugrottam. Ut\u00e1na napokig szinte a f\u00f6ld f\u00f6l\u00f6tt j\u00e1rtam, \u00e9s ahogy besz\u00e9lgettem egy sportt\u00e1rsammal, egy l\u00e1nnyal, azt mondtam neki: \u201eTudod, nekem most annyira j\u00f3lesik nagyk\u00e9p\u0171sk\u00f6dni! F\u00f6lv\u00e1gni azzal, hogy tehets\u00e9ges vagyok! Hogy ezt csin\u00e1lj\u00e1tok ut\u00e1nam!” K\u00f6zben azonban f\u00e9ltem is, ha megmutatom most magam, akkor nem lesz majd, aki szeret vagy elfogad, \u0151t is bele\u00e9rtve. Mert ki szeretne egy ilyen bek\u00e9pzelt, nagyk\u00e9p\u0171sk\u00f6d\u0151 alakot, aki kih\u00fazza mag\u00e1t a saj\u00e1t teljes\u00edtm\u00e9nye ut\u00e1n? Erre a l\u00e1ny r\u00e1m mosolygott, \u00e9s azt mondta: \u201eNagyk\u00e9p\u0171sk\u00f6dj csak!” De, ezt olyan j\u00f3l tudta mondani, hogy m\u00e1r nem is volt r\u00e1 sz\u00fcks\u00e9gem. M\u00e1r nem sikeresnek, hanem \u00e9rt\u00e9kesnek tal\u00e1ltam magam.<\/span><\/p>\n

Amikor azt gondoljuk, nem vagyunk szeretetre m\u00e9lt\u00f3k, akkor egyszer csak \u00e9rkezik valaki, \u00e9s \u00e1temel benn\u00fcnket ezen, mint a pelyhet.<\/span><\/p>\n

4. A h\u0171s\u00e9g f\u00f6lt\u00e9tele valamif\u00e9le h\u0171tlens\u00e9g.<\/span><\/h5>\n

A h\u0171s\u00e9g f\u00f6lt\u00e9tele a v\u00e1ltoz\u00e1sra, v\u00e1ltoztat\u00e1sra val\u00f3 k\u00e9pess\u00e9g \u00e9s a rugalmass\u00e1g. Nagyon sok ember \u00fagy akar h\u0171 maradni m\u00e1sokhoz, hogy k\u00f6zben merev \u00e9s rugalmatlan, mik\u00f6zben a vil\u00e1g sz\u00e9p lassan kimegy al\u00f3la. Ez\u00e9rt kezdi azt meg\u00e9lni, hogy m\u00e1r sem mi m\u00e1s nem maradt, mint a g\u00f6rcs\u00f6s kapaszkod\u00e1sa valakibe, aki egykor volt. Meglep\u0151dve veszi \u00e9szre, hogy mik\u00f6zben nem v\u00e1ltozott, \u00e9szrev\u00e9tlen\u00fcl elt\u00e1volodott mag\u00e1t\u00f3l, h\u0171tlenn\u00e9 v\u00e1lt.<\/span><\/p>\n

Egy kedves ismer\u0151s\u00f6m sok \u00e9vvel ezel\u0151tt Szlov\u00e1ki\u00e1b\u00f3l \u00e1ttelep\u00fclt Magyarorsz\u00e1gra. Itt tanult meg magyarul, itt h\u00e1zasodott meg, itt sz\u00fcletett h\u00e1rom gyereke. \u00d6tven\u00f6t \u00e9ves kor\u00e1ra azonban m\u00e9ly v\u00e1ls\u00e1gba ker\u00fclt, \u00e9s term\u00e9szetszer\u0171en elkezdte keresni a gy\u00f6kereit. Megpr\u00f3b\u00e1lta megtal\u00e1lni azt, amihez m\u00e9g \u00e9rdemes h\u0171nek lennie, ami er\u0151t ad neki. Visszament h\u00e1t a sz\u00fcl\u0151hely\u00e9re \u2013 de ott m\u00e1r nem tal\u00e1lta meg mag\u00e1t. Az m\u00e1r nem az a Szlov\u00e1kia volt, amit \u0151 otthagyott. Mik\u00f6zben \u00e1t\u00e9lte ezt, pr\u00f3b\u00e1lt belekapaszkodni az apj\u00e1ba, aki m\u00e1r r\u00e9gen meghalt. \u201e\u00dagy kell csin\u00e1lnom mindent, ahogy az ap\u00e1m tette. H\u0171s\u00e9ges akarok lenni ahhoz az \u00f6r\u00f6ks\u00e9ghez, amit otthonr\u00f3l hozok, mert nekem semmi m\u00e1som nincsen! Sz\u00e1momra csak az maradt, hogy kitartok azokban az \u00e9rt\u00e9kekben, amiket otthonr\u00f3l hozok!” \u2013 mondta. Ennek k\u00f6vetkezt\u00e9ben elmaradoztak, elmenek\u00fcltek a k\u00f6rnyezet\u00e9b\u0151l az emberek, mert elviselhetetlen, kib\u00edrhatatlan volt a merevs\u00e9ge: minden csak \u00fagy t\u00f6rt\u00e9nhetett, ahogy az az apj\u00e1nak tetszett volna. Ilyen az, amikor valakinek a h\u0171s\u00e9ge f\u00f6lmorzsolja a saj\u00e1t \u00e9let\u00e9t, kapcsolatait. Neki azt kellett megtanulnia, hogyan lehet \u00fagy h\u0171 az apj\u00e1hoz, hogy nem pont azt teszi, amit az apja tett. Az apja megtal\u00e1lta az \u00e9lete \u00e9rtelm\u00e9t, r\u00e1tal\u00e1lt az \u00e9rt\u00e9keire, sz\u00e1m\u00e1ra fontos kapcsolatokra. Ha teh\u00e1t h\u0171s\u00e9ges akar lenni hozz\u00e1, akkor maga is megleli az \u00e9lete \u00e9rtelm\u00e9t, a saj\u00e1t \u00e9rt\u00e9keit \u00e9s fontos kapcsolatait. \u00cdgy m\u00e1s lesz, mint az apja, \u00e9s \u00e9ppen ez\u00e9rt bizonyulhat h\u0171s\u00e9gesnek hozz\u00e1.<\/span><\/p>\n

A m\u00faland\u00f3s\u00e1g tapasztalata elvezethet az \u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3s\u00e1g akar\u00e1s\u00e1hoz, mert amikor azt \u00e9lem \u00e1t, hogy minden kics\u00faszik al\u00f3lam, akkor f\u00f6lfakad bennem a v\u00e1gy, hogy valami legyen, ami \u00f6r\u00f6k \u00e9s \u00e1lland\u00f3. Az is lehet, hogy ilyenkor nagyon egyszer\u0171 dolgokban \u2013 egy mondatban, egy \u00e9rint\u00e9sben, egy poh\u00e1r v\u00edzben, a friss leveg\u0151ben, a naps\u00fct\u00e9sben \u2013 valami \u00f6r\u00f6k \u00e9rv\u00e9ny\u0171t sejthetek meg.<\/span><\/p>\n

5. A v\u00e1ls\u00e1gban v\u00e1gyunk arra, ami ism\u00e9t v\u00e1ls\u00e1gba sodorhat.\u00a0<\/span><\/h5>\n

A legjobb p\u00e9ld\u00e1ja ennek a szak\u00edt\u00e1s \u00e9s a valakire tal\u00e1l\u00e1s. Egy vesztes\u00e9g vagy csal\u00f3d\u00e1s ut\u00e1n \u00fajb\u00f3l kitessz\u00fck magunkat annak a kock\u00e1zatnak, f\u00e1jdalomnak, amit most \u00e1t\u00e9l\u00fcnk. De a v\u00e1ls\u00e1gban \u00e9ppen az fesz\u00edt minket, hogy azt mondjuk, t\u00f6bb\u00e9 nem akarunk bizalmat adni, hinni, tov\u00e1bb \u00e9lni, mert megint csal\u00f3dhatunk, megs\u00e9r\u00fclhet\u00fcnk. Amikor m\u00e9lyponton vagyunk, azt gondoljuk, ezt soha t\u00f6bb\u00e9 nem akarjuk \u00e1t\u00e9lni. \u00c9s k\u00f6zben el\u00e1rad egy er\u0151 benn\u00fcnk, hogy de! Valami\u00e9rt m\u00e9giscsak meg\u00e9ri. \u00c9rdemes valakinek bizalmat adni. Meg\u00e9ri megbocs\u00e1tani. Kedves ismer\u0151s\u00f6m megsz\u00fclte a harmadik bab\u00e1j\u00e1t. Azt mondja nekem n\u00e9h\u00e1ny h\u00e9ttel k\u00e9s\u0151bb, hogy Feri, olyan \u00e9rdekes, a sz\u00fcl\u00e9s ut\u00e1n mindig azt gondolom, hogy ezt soha t\u00f6bbet. N\u00e9h\u00e1ny nap m\u00falva azt, hogy nem elk\u00e9pzelhetetlen. Amikor kij\u00f6v\u00f6k a k\u00f3rh\u00e1zb\u00f3l azt, hogy lehet, hogy j\u00f6v\u00f6k m\u00e9g. Most meg, hogy tulajdonk\u00e9ppen sz\u00fclhetn\u00e9k m\u00e9g egyet.<\/span><\/p>\n

6. V\u00e9tkeink beismer\u00e9se \u00e1ldott\u00e1 tesz. <\/span><\/h5>\n

A v\u00e1ls\u00e1ghoz t\u00f6rv\u00e9nyszer\u0171en kapcsol\u00f3dik a b\u0171ntudat. \u00c1ltal\u00e1ban irre\u00e1lis b\u0171ntudat \u2013 amit \u00e9rdemes megk\u00fcl\u00f6nb\u00f6ztetni az eg\u00e9szs\u00e9ges b\u0171ntudatt\u00f3l \u00e9s f\u00f6lismerni, hogy nincs m\u00f6g\u00f6tte b\u0171n. De lehets\u00e9ges, hogy van re\u00e1lis b\u0171ntudatom is, amely m\u00f6g\u00f6tt val\u00f3ban \u00e9n vagyok, \u00e9s valami, amit helytelen\u00fcl tettem. Ilyenkor pedig azt \u00e9lem \u00e1t, hogy gy\u00f6nge vagyok, kiszolg\u00e1ltatott, tehetetlen, \u00e9s azt gondolom, legal\u00e1bb a b\u0171ntudatt\u00f3l menek\u00fcln\u00e9k meg! Ez\u00e9rt pr\u00f3b\u00e1lhatom a b\u0171ntudatot elrejteni, att\u00f3l megszabadulni. \u00c9pp el\u00e9g gy\u00f6nge vagyok, most m\u00e9g ismerjem be azt is, hogy a magam hib\u00e1j\u00e1b\u00f3l is ker\u00fcltem ide? Legal\u00e1bb ezt ne kelljen bevallanom, mert akkor m\u00e9g m\u00e9lyebbre zuhanok, m\u00e9g rosszabbul leszek! K\u00f6zben pedig, ha megengedem magamnak, hogy igenis b\u0171nt k\u00f6vettem el, igen, az \u00e9n hib\u00e1m is, az \u00e9n felel\u0151ss\u00e9gem is, akkor megnyitom magam arra, hogy \u00e1t\u00e9lhessem a b\u0171nb\u00e1natot \u00e9s vele a megtisztul\u00e1st, azut\u00e1n a f\u00f6lemeltet\u00e9st. Mik\u00f6zben elfogadom a re\u00e1lis b\u0171ntudatomat, elkezdhetek azonosulni az \u00e1ldozattal, ami egy\u00fctt\u00e9rz\u00e9shez vezet. Az emp\u00e1tia pedig motiv\u00e1ltt\u00e1, cselekv\u0151k\u00e9pess\u00e9 tesz. \u00daj \u00e9rzelmeket hoz. Kider\u00fcl, hogy a re\u00e1lis b\u0171ntudat az egyik kulcsa annak, hogy kiker\u00fcljek abb\u00f3l az \u00e1llapotb\u00f3l, amiben megeshet, hogy \u00f6nsorsront\u00f3 magatart\u00e1ssal is b\u00fcntetem magam. \u00c9ppen a re\u00e1lis b\u0171ntudat \u00e1t\u00e9l\u00e9se vezethet el a megbocs\u00e1t\u00e1s kik\u00e9nyszer\u00edthetetlen vil\u00e1g\u00e1ba. A f\u00f6lismert felel\u0151ss\u00e9g\u00fcnk tart\u00e1st adhat \u00e9s meger\u0151s\u00f6d\u00e9shez vezethet. Re\u00e1lis lehet-e az az \u00f6nbecs\u00fcl\u00e9s, ami csak a sz\u00e9p, \u00e9rt\u00e9kes \u00e9s igaz oldalunkhoz kapcsol\u00f3dik? Az nem \u00f6nbecs\u00fcl\u00e9s, hanem r\u00e9szbecs\u00fcl\u00e9s. Az \u00f6nbecs\u00fcl\u00e9st nem szil\u00e1rd\u00edthatja meg valaminek a tagad\u00e1sa, sem \u00f6nmagunk idealiz\u00e1l\u00e1sa.<\/p>\n

7. Mik\u00f6zben elvesz\u00edt\u00fcnk valamit, ismerj\u00fck f\u00f6l, hogy mit kaptunk!<\/span><\/h5>\n

Mik\u00f6zben elv\u00e9tetik t\u0151l\u00fcnk valami, kapunk valamit, m\u00e9gpedig azon a ter\u00fcleten is, ahol a vesztes\u00e9g \u00e9rt. Amikor \u00e1t\u00e9lem azt, hogy elhagy valaki, meghal valakim, kir\u00fagnak az \u00e1ll\u00e1somb\u00f3l, akkor szeretn\u00e9k ragaszkodni a m\u00falthoz, a m\u00faltamhoz. \u00c1m min\u00e9l ink\u00e1bb ragaszkodom hozz\u00e1, ann\u00e1l ink\u00e1bb elt\u0171nik a jelen meg a j\u00f6v\u0151. Min\u00e9l ink\u00e1bb pr\u00f3b\u00e1lom f\u00f6nntartani a m\u00faltb\u00e9li magamat, ann\u00e1l ink\u00e1bb elt\u0171n\u00f6k a jelenb\u0151l, \u00e9s csak veget\u00e1lok. Ha elengedem a m\u00faltat, \u00e9s azt mondom, n\u00e9zz\u00fck, mit tehetek most, egyszer csak a m\u00falt kezd visszat\u00e9rni. Most m\u00e1r elkezdhetek azokb\u00f3l az \u00e9rt\u00e9kekb\u0151l \u00e9lni, amelyek a m\u00faltban az eny\u00e9mek voltak, \u00e9s l\u00e1tsz\u00f3lag m\u00e1r nem lehetnek azok. A f\u00e1jdalom mellett a h\u00e1la \u00e9rz\u00e9se is elt\u00f6lt. Milyen sz\u00e9p volt! Az, ami m\u00e1r nincs t\u00f6bbet, \u00e9s soha t\u00f6bb\u00e9 nem is lesz. Ebben a pillanatban kezdem j\u00f3l \u00e9rezni magam. Ha teh\u00e1t meg akarom menteni a m\u00faltamat, akkor itt az ideje, hogy elkezdjek a jelenben a j\u00f6v\u0151 sz\u00e1m\u00e1ra \u00e9lni.<\/span><\/p>\n

Amikor valaki \u00fagy pr\u00f3b\u00e1l szabadulni a m\u00faltt\u00f3l, hogy azt el akarja felejteni, k\u00f6zben \u00e9ppen hogy megmaradnak, meg\u0151rz\u0151dnek benne az indulatok, a f\u00e1jdalmak, a sebzetts\u00e9ge, a haragja, a bossz\u00fav\u00e1gya. T\u00f6rt\u00e9nelmi m\u00e9retekben is j\u00f3l lehet l\u00e1tni, hogy a visszatartott indulatok iszonyatos er\u0151vel f\u00f6ll\u00e1ngolnak, \u00e9s nem \u00e9rtj\u00fck, honnan j\u00f6ttek. El voltak \u00e1sva, el voltak fojtva, \u00e9s most elemi er\u0151vel t\u00f6rnek f\u00f6l. Ez\u00e9rt a felejteni akar\u00e1s \u00e1ltal\u00e1ban a kiengesztel\u0151d\u00e9s hi\u00e1ny\u00e1hoz vezet, a bossz\u00fav\u00e1gynak, az indulatoknak a r\u00f6gz\u00fcl\u00e9s\u00e9hez. Ha azonban a j\u00f6v\u0151re ir\u00e1nyultan eml\u00e9kez\u00e9sbe fogok, egyszer csak a visszatekint\u00e9sb\u0151l kiengesztel\u0151d\u00e9s, megb\u00e9k\u00e9l\u00e9s fakadhat.<\/span><\/p>\n

8. Amikor gy\u00f6nge vagyok, akkor vagyok er\u0151s.<\/span><\/h5>\n

Egy m\u00e9lyponton \u00e1t\u00e9lhetj\u00fck a saj\u00e1t veres\u00e9g\u00fcnket is. A saj\u00e1t \u00e9lethelyzet\u00fcnket, s\u0151t \u00f6nmagunkat is kudarck\u00e9nt \u00e9lhetj\u00fck meg. De vajon kinek van kedve egy cs\u0151dt\u00f6meggel azonosulni? A h\u0151s\u00f6knek szeret\u00fcnk drukkolni, nem? Sz\u00edvesen \u00e1llunk a gy\u0151ztesek oldal\u00e1ra. Ha teh\u00e1t beleker\u00fcl\u00f6k ebbe a helyzetbe, \u00e9s nem azonosulok a vesztessel, aki \u00e9n vagyok, hogyan fogok tov\u00e1bb \u00e9lni? Szeretn\u00e9k a gy\u0151ztessel azonosulni \u2013 de az nem \u00e9n vagyok. Annak a z\u00e1loga, hogy gy\u0151ztes legyek, az, hogy tudjak azonosulni a vesztessel. Hogy elfogadjam: ez a vesztes most \u00e9n vagyok. A gy\u00f6nge, veres\u00e9get szenved\u0151 magamat elfogadni \u00e9ppen hogy b\u00e1tors\u00e1gra, er\u0151re vall. Ha ell\u00e9pek az esend\u0151 magamt\u00f3l, az a gy\u00f6nges\u00e9gem jele.<\/span><\/p>\n

Ide tartozik az is, hogy szeretn\u00e9nk \u00f6nmagunkat k\u00e9zbe venni, a saj\u00e1t sorsunkat ir\u00e1ny\u00edtani, cselekv\u0151nek lenni. \u00c1m ha az \u00e9letemet a kezembe veszem, gyakran fogom \u00e1t\u00e9lni, hogy sok minden nem siker\u00fcl. Ezek mind-mind kih\u00edv\u00e1sok arra n\u00e9zve, hogy azonosuljak egy vesztessel, akib\u0151l \u00e9ppen ez\u00e1ltal lesz gy\u0151ztes. \u00d3ri\u00e1si emberi teljes\u00edtm\u00e9ny, amikor egy sz\u00fcl\u0151 beismeri \u00f6nmaga \u00e9s a gyerekei el\u0151tt mindazt, amit helytelen\u00fcl tett vel\u00fck kapcsolatban. Gy\u00f3gy\u00edt\u00f3an, \u00e9letad\u00f3an pedig az hat, amennyiben miut\u00e1n elismerte a gy\u00f6nges\u00e9g\u00e9t \u00e9s kifejezte a sajn\u00e1lat\u00e1t, nem tesz hozz\u00e1 semmit. Nem magyar\u00e1zkodik, nem okoskodik, nem \u00e9rtelmezi a t\u00f6rt\u00e9neteket, nem mentegeti mag\u00e1t, hanem meg\u00e1ll nemcsak a gyerekei, de a gy\u00f6nges\u00e9ge el\u0151tt is. H\u0151sies v\u00e1llalkoz\u00e1s.<\/span><\/p>\n

9. Egym\u00e1ssal ellent\u00e9tes \u00e9rz\u00e9sek m\u00f6g\u00f6tt magamra eszm\u00e9lek.<\/span><\/h5>\n

Amikor m\u00e9lyponton vagyok, \u00e1t\u00e9lem azt, hogy egym\u00e1ssal ellent\u00e9tes, egym\u00e1st kiz\u00e1r\u00f3nak hat\u00f3, de nagyon er\u0151teljes \u00e9rz\u00e9sek egyszerre vannak bennem. Amikor meghal valaki, aki fontos volt sz\u00e1momra, \u00e9s az egyik pillanatban azt k\u00edv\u00e1nn\u00e1m, hogy j\u00f6jj\u00f6n vissza, hogy elmondhassam neki, mennyire szeretem, a m\u00e1sik pillanatban meg a s\u00e9relmeim jutnak eszembe, \u00e9s d\u00fch\u00f6s vagyok, hogy m\u00e1r nem kaphatok j\u00f3v\u00e1t\u00e9telt. Egyik pillanatban teh\u00e1t haragszom r\u00e1, a m\u00e1sikban pedig v\u00e1gyakozom ut\u00e1na. Amikor sz\u00e9tszednek benn\u00fcnket ezek az indulatok, akkor megsejthet\u00fcnk valakit az indulatok m\u00f6g\u00f6tt. \u00d6nmagunkat.<\/span><\/p>\n

Hogy nem csak az vagyok, aki most \u00e1t\u00e9li ezt az indulatot, sz\u00e9gyent, f\u00e9lelmet vagy f\u00e1jdalmat \u2013 ezen t\u00fal vagyok valaki.<\/span><\/p>\n

10. Egy\u00fctt lehetek azzal, amit elvesz\u00edtettem.<\/span><\/h5>\n

A vesztes\u00e9gem tudatos\u00edt\u00e1sa a meg\u0151rz\u00e9s m\u00f3dja. A nagyon neh\u00e9z \u00e9lethelyzetekben \u00e1ltal\u00e1ban vesztes\u00e9g\u00e9lm\u00e9nyben is r\u00e9sz\u00fcnk van, \u00e9s \u00e9rthet\u0151 m\u00f3don igyeksz\u00fcnk min\u00e9l messzebbre menek\u00fclni ennek \u00e1t\u00e9l\u00e9se \u00e9s tudatos\u00edt\u00e1sa el\u0151l. \u00c1m ezekben a pillanatokban rendre az der\u00fcl ki, hogy aki el akar menek\u00fclni, azt a vesztes\u00e9g\u00e9k elkezdik \u00fcld\u00f6zni, \u00e9s nem hagynak neki nyugtot. \u00cdgy id\u0151vel szinte teljesen beleragadhatunk abba, ami el\u0151l szerett\u00fcnk volna elmenek\u00fclni.<\/span><\/p>\n

Visszaeml\u00e9kezve arra, amit elvesz\u00edtettem, r\u00e1d\u00f6bbenhetek, hogy valamik\u00e9ppen siker\u00fclt meg is \u0151riznem azt. \u00c9desany\u00e1m hal\u00e1la ut\u00e1n \u00fagy d\u00f6nt\u00f6ttem, hogy \u00e9rdemes volna \u0151t j\u00f3l megsiratnom, rendesen elgy\u00e1szolnom. El\u0151vettem a f\u00e9nyk\u00e9peit, \u00e9s n\u00e9zegetni kezdtem \u0151ket. A gyerekkori k\u00e9peket, az esk\u00fcv\u0151i fot\u00f3it, azokat, amelyeken egy\u00fctt szerepelt\u00fcnk, \u00e9s addig-addig forgattam a f\u00e9nyk\u00e9peket, m\u00edg el nem s\u00edrtam magam. Azon a k\u00e9pen, amely a k\u00f6nnyeimet elind\u00edtotta, anyuk\u00e1m kicsi gyerekk\u00e9nt volt l\u00e1that\u00f3, \u00e9s meglepet\u00e9semre nagyon hasonl\u00edtott ahhoz, ahogyan \u00e9n n\u00e9ztem ki azonos \u00e9letkorban. Ez a k\u00e9p egyszerre jelen\u00edtette meg \u00e9s t\u00e1rta f\u00f6l sz\u00e1momra, hogy \u0151t val\u00f3ban elvesz\u00edtettem, \u00e9s hogy mennyire k\u00f6zel \u00e1ll hozz\u00e1m \u00e9s mennyire hasonl\u00edtok r\u00e1. Ugyanabban a pillanatban, amikor az \u00e9rzelmek \u00e9s a f\u00e1jdalom szintj\u00e9n is tudatosult bennem, hogy \u0151 nincs t\u00f6bb\u00e9, eszm\u00e9ltem r\u00e1 a f\u00e9nyk\u00e9pet n\u00e9zve, hogy dehogy nincs! Ezen a k\u00e9pen mintha \u00e9n lenn\u00e9k! Akkor mertem csak elb\u0151gni magam, amikor az ebb\u0151l fakad\u00f3 biztons\u00e1g\u00e9rzet cs\u00edr\u00e1j\u00e1ban ott volt m\u00e1r bennem, hogy akkor m\u00e9gsem vesz\u00edtettem el teljesen, mert bennem valamik\u00e9ppen meg\u0151rz\u0151d\u00f6tt. Ahogy pedig teltek a hetek, h\u00f3napok, \u00e9vek, r\u00e1j\u00f6ttem, hogy amit \u00e9desany\u00e1mban szerettem, azt k\u00e9pes vagyok tov\u00e1bbvinni. Az \u00e1ltalam szeretett tulajdons\u00e1gait a magam tulajdons\u00e1gaiv\u00e1 is tehetem. Magamban megpillanthatom \u0151t. N\u00e9ha, mik\u00f6zben teszek valamit, amit \u0151 csin\u00e1lt, tudatosul bennem, hogy ezt az anyuk\u00e1mt\u00f3l m\u00e1r sosem kapom meg \u2013 mik\u00f6zben \u00e9n megteszem m\u00e1soknak. Ilyenkor csod\u00e1lkozom r\u00e1, hogy enn\u00e9l jobban nem is \u0151rizhettem volna meg, akit elvesz\u00edtettem.<\/span><\/p>\n

11. Bele kellene menn\u00fcnk a vesztes\u00e9gbe, hogy kij\u00f6hess\u00fcnk bel\u0151le.<\/span><\/h5>\n

\u00c9ppen hogy befel\u00e9 kell menn\u00fcnk, hogy azut\u00e1n kifel\u00e9 j\u00f6hess\u00fcnk. Ha pr\u00f3b\u00e1lunk kifel\u00e9 j\u00f6nni bel\u0151le, m\u00e9g miel\u0151tt alaposan, tisztess\u00e9gesen eljutottunk volna a m\u00e9ly\u00e9re, akkor sosem szabadulunk t\u0151le. Ha azonban befel\u00e9 megy\u00fcnk, akkor egyszer csak a k\u00f6zep\u00e9re \u00e9r\u00fcnk, \u00e9s lehet\u0151s\u00e9g\u00fcnk ny\u00edlik t\u00faljutni rajta. Ha el akarjuk ker\u00fclni a gy\u00e1szt, a gy\u00e1sz nem ker\u00fcl el minket. Ha belemegy\u00fcnk a vesztes\u00e9gbe, akkor az is tudatosulhat benn\u00fcnk, hogy ez sem tarthat \u00f6r\u00f6kk\u00e9. A szomor\u00fas\u00e1gunk is m\u00faland\u00f3. Egyszer csak eljutunk egy pontra, \u00e9s azt mondjuk, hogy enn\u00e9l rosszabb m\u00e1r nem lehet. Lehetetlen, hogy enn\u00e9l rosszabb legyen! Pilinszky J\u00e1nos ezt \u00fagy nevezte, hogy a m\u00e9lypont \u00fcnnep\u00e9lye, mert innen m\u00e1r kifel\u00e9, f\u00f6lfel\u00e9 vezet az \u00fat.<\/span><\/p>\n

Ha valaki elv\u00e1lik a h\u00e1zast\u00e1rs\u00e1t\u00f3l arra hivatkozva, hogy neki ebb\u0151l elege van, az, ami miatt elv\u00e1lt, val\u00f3sz\u00edn\u0171leg vissza fog k\u00f6sz\u00f6nni a k\u00f6vetkez\u0151 kapcsolat\u00e1ban vagy az \u00e9let egy m\u00e1s ter\u00fclet\u00e9n, ugyanis \u0151 azon a probl\u00e9m\u00e1n nem ment kereszt\u00fcl, azt m\u00e9g nem m\u00falta f\u00f6l\u00fcl. Nem tanult meg, nem oldott meg valamit abban a kapcsolatban, \u00edgy a m\u00e9lyebb meg\u00e9rt\u00e9s m\u00e9g h\u00e1travan. Minden ilyen \u00e9rtelemben vett kudarcunknak, veres\u00e9g\u00fcnknek van egy oldala, ami r\u00e1nk vonatkozik, \u00e9s az ezzel val\u00f3 munk\u00e1t el kellene v\u00e9gezn\u00fcnk. Ha a szak\u00edt\u00e1s vagy v\u00e1l\u00e1s ut\u00e1n a h\u00e1bor\u00faz\u00e1st, marakod\u00e1st, a m\u00e1sik felel\u0151ss\u00e9 t\u00e9tel\u00e9t, szidalmaz\u00e1s\u00e1t vagy megvet\u00e9s\u00e9t v\u00e1lasztjuk, az r\u00f6vid t\u00e1von adhat n\u00e9mi \u00e9leter\u0151t, hossz\u00fa t\u00e1von azonban a fejl\u0151d\u00e9s\u00fcnk s\u00falyos akad\u00e1ly\u00e1v\u00e1 v\u00e1lik, mert akit, amit igyeksz\u00fcnk elt\u00e1vol\u00edtani magunkt\u00f3l, az egyre tart\u00f3sabban az \u00e9let\u00fcnk r\u00e9sze marad. B\u00facs\u00fazni vagy b\u00e9k\u00e9vel lehet, vagy sehogy! Ha egy vesztes\u00e9g\u00fcnk f\u00e1jdalm\u00e1t merj\u00fck \u00e1t\u00e9lni, az nem tart \u00f6r\u00f6kk\u00e9, m\u00edg ha elker\u00fclj\u00fck a f\u00e1jdalmat, akkor \u00e9let\u00fcnk v\u00e9g\u00e9ig menek\u00fcl\u0151 sz\u00f6kev\u00e9nny\u00e9 v\u00e1lhatunk.<\/span><\/p>\n

Egy f\u00e9rj \u00e9s feles\u00e9g j\u00e1rt hozz\u00e1m a kapcsolati probl\u00e9m\u00e1jukkal. H\u00f3napok teltek el, \u00e9s nagyj\u00e1b\u00f3l eljutottunk oda, ahol m\u00e1r elviselhet\u0151 volt sz\u00e1mukra az \u00e9let. Azt mondta a feles\u00e9g: j\u00f3, rendben, most m\u00e1r abbahagyhatjuk, mert ez \u00edgy eg\u00e9sz t\u0171rhet\u0151, de \u00e9n m\u00e9g egyszer hadd j\u00f6jjek el hozz\u00e1d! El is j\u00f6tt, \u00e9s azt mondta: \u201eTudod, nem akartam elmondani a f\u00e9rjem el\u0151tt, de tulajdonk\u00e9ppen arra gondoltam, ahogy haladt el\u0151re a folyamat, hogy te engem becsapt\u00e1l! \u00dagy gondoltam, ha r\u00e1veszem a f\u00e9rjemet, hogy elj\u00f6jj\u00fcnk hozz\u00e1d, akkor te majd r\u00e1vil\u00e1g\u00edtasz arra, \u00e9s megmondod neki, hogy \u0151 mit csin\u00e1l rosszul. \u00c9s te erre nem volt\u00e1l hajland\u00f3. Ez\u00e9rt nagyon d\u00fch\u00f6s voltam r\u00e1d, \u00e9s arra gondoltam, hogy nem volt \u00e9rtelme hozz\u00e1d j\u00f6nni!” Teh\u00e1t ak\u00e1r a p\u00e1rter\u00e1pi\u00e1t is f\u00f6lhaszn\u00e1lhatjuk arra, hogy elrejt\u0151zz\u00fcnk magunk, a f\u00e1jdalmaink \u00e9s a fejl\u0151d\u00e9s\u00fcnk el\u0151l.<\/span><\/p>\n

12. Az, amit nem akarunk \u00e1t\u00e9lni, seg\u00edt az \u00e9letre.<\/span><\/h5>\n

Amikor begy\u00fcnk vagy sodr\u00f3dunk bele egy v\u00e1ls\u00e1gba, egy kritikus helyzetbe, akkor term\u00e9szetes m\u00f3don f\u00f6ltessz\u00fck magunknak a k\u00e9rd\u00e9st, hogy mi\u00e9rt kell ezt nekem meg\u00e9lnem? Mi\u00e9rt kell ezt nekem v\u00e9gigcsin\u00e1lnom? Ha valaki rutinos szak\u00edt\u00f3, azt \u00e9li \u00e1t, hogy most a huszonhetedik ny\u00fcgl\u0151d\u00e9sem k\u00f6vetkezik, \u00e9s stopperrel tudja, hogy mikor lesz jobb. Nem lehet valahogy r\u00f6vid\u00edteni? Nincs erre valami tr\u00fckk? \u00c9s nincs. Nem lehet meg\u00faszni. \u00c9ppen az ak\u00e1r nagyon f\u00e1jdalmas, negat\u00edv, sz\u00f6rny\u0171s\u00e9ges \u00e9lm\u00e9ny hordozhatja azt az er\u0151t, azt az esszenci\u00e1t, ami \u00e1ltal a szem\u00e9lyis\u00e9g elkezd alakulni, v\u00e1ltozni, fejl\u0151dni. A leggy\u00f6tr\u0151bb szenved\u00e9s hozhatja f\u00f6lsz\u00ednre a legm\u00e9lyebb v\u00e1gyainkat. Ez\u00e9rt nem lehet meg\u00faszni, \u00e9s nem is \u00e9rdemes. Most els\u0151sorban a szemben\u00e9z\u00e9s f\u00e1jdalm\u00e1ra gondolok, az \u00e9letesem\u00e9nyeink feldolgoz\u00e1s\u00e1val, \u00f6nmagunk m\u00e9lyebb meg\u00e9rt\u00e9s\u00e9vel egy\u00fctt j\u00e1r\u00f3 szenved\u00e9sre. Aki nem akar szenvedni, a legt\u00f6bb, amit ez\u00e9rt megtehet, hogy megtanul szenvedni. Ez azonban nem minden.<\/span><\/p>\n

Egy f\u0151n\u0151v\u00e9r mes\u00e9lte, hogy a n\u0151gy\u00f3gy\u00e1szaira egy napon kimondhatatlanul gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 ruh\u00e1ban, eleg\u00e1nsan, b\u00fcszke tart\u00e1ssal vonult be egy h\u00f6lgy \u2013 abortuszra \u00e9rkezett. Meg is t\u00f6rt\u00e9nt a beavatkoz\u00e1s, \u00e1m annak k\u00f6vetkezt\u00e9ben az orvosnak k\u00f6z\u00f6lnie kellett vele, hogy t\u00f6bb\u00e9 nem lehet gyereke. Azt mondta a n\u0151v\u00e9r, hogy \u0151 olyan \u00fcv\u00f6lt\u00e9st \u00e9let\u00e9ben nem hallott, mint ami ennek a n\u0151nek a tork\u00e1b\u00f3l kiszakadt. Am\u00edg \u00e9l, nem fogja elfelejteni, ahogy ez a valaki, aki n\u00e9h\u00e1ny \u00f3r\u00e1val azel\u0151tt m\u00e9lt\u00f3s\u00e1gteljesen, majdhogynem g\u0151g\u00f6sen vonult be, most az \u00e1gyon fekve \u00fcv\u00f6lt\u00f6tt k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9s\u00e9ben. Term\u00e9szetesen senkinek sem k\u00edv\u00e1nom, hogy ilyen f\u00e1jdalmas, sz\u00edvszor\u00edt\u00f3 \u00e9lm\u00e9nyei legyenek, de \u00fagy t\u0171nik, n\u00e9ha a megr\u00e1zk\u00f3dtat\u00e1s az egyetlen \u00fat, hogy felfogjunk valamit. Azonban, ha egy hasonl\u00f3 \u00e9lm\u00e9nyt \u00e1t\u00e9lt ember megreked a f\u00e1jdalm\u00e1ban, akkor gy\u00f3gy\u00edt\u00e1sra-gy\u00f3gyul\u00e1sra szorul, arra, hogy mell\u00e9 \u00e1lljunk. Hiszen egy megr\u00e1z\u00f3 esem\u00e9ny lehet t\u00fal sok, t\u00f6bb, mint amit valaki elb\u00edr.<\/span><\/p>\n

Egy m\u00e1sik t\u00f6rt\u00e9net. Papokkal \u00fcltem egy k\u00f6rben, \u00e9s igyekezt\u00fcnk lerajzolni azt, hogy a paps\u00e1g fel\u00e9 vezet\u0151 \u00faton melyik volt a legfontosabb gyerekkori \u00e9lm\u00e9ny\u00fcnk, ami meghat\u00e1roz\u00f3v\u00e1 v\u00e1lt sz\u00e1munkra. Erd\u00e9lyb\u0151l is volt k\u00f6zt\u00fcnk valaki, akinek a rajz\u00e1n egy csom\u00f3 kis p\u00f6tty szerepelt. \u201eEzek voltunk mi, hittanosok” \u2013 mondta. A p\u00f6tty\u00f6k el\u0151tt egy k\u00f6r l\u00e1tszott \u2013 \u0151 volt a papunk. \u201eBizony, tal\u00e1n 11 \u00e9ves voltam, amikor a mi aty\u00e1nk Sz\u00e9kelyf\u00f6ld\u00f6n elmondta azt, hogy \u0151neki a paps\u00e1g mit jelent” \u2013 mes\u00e9lte, majd r\u00e1mutatott egy kis p\u00f6ttyre: \u201eEz vagyok \u00e9n, a kis p\u00f6tty, aki akkor elhat\u00e1rozta, hogy \u0151 egyszer nagy karika lesz.” Ekkor a csoportvezet\u0151 \u00edgy sz\u00f3lt: \u201eA, teh\u00e1t az atya kedvet csin\u00e1lt neked a paps\u00e1ghoz!” Mire \u0151 r\u00e1n\u00e9zett, de \u00fagy, mint aki nem hiszi el, hogy t\u00e9nyleg ezt hallotta: \u201eDehogy csin\u00e1lt kedvet! Abban a korszakban az igaz papok b\u00f6rt\u00f6nben \u00fcltek Erd\u00e9lyben! Kedvet a paps\u00e1ghoz? H\u00e1t azt nem csin\u00e1lt! De nagyon hitelesen besz\u00e9lt r\u00f3la.” \u00c9rthet\u0151, hogy a pszichol\u00f3gus \u00fagy gondolta, nyilv\u00e1n az\u00e9rt lesz valaki pap, mert kedve van hozz\u00e1. De lehet az \u00e9letet m\u00e1sk\u00e9ppen is n\u00e9zni. Ez a f\u00e9rfi olyan vil\u00e1gban lett pap, ahol ezzel a hivat\u00e1ssal volt es\u00e9lye elker\u00fclni a b\u00f6rt\u00f6nt. A lelki aty\u00e1m mondta annak idej\u00e9n, hogy \u0151t \u00fagy b\u00facs\u00faztatta el a p\u00e1lyaudvaron az \u00e9desanyja, hogy szervusz, fiam, azt\u00e1n a b\u00f6rt\u00f6nben is legy\u00e9l tisztess\u00e9ges! Mert tudta, hogy ha az \u0151 fia elk\u00f6telezett pap lesz, nagy val\u00f3sz\u00edn\u0171s\u00e9ggel b\u00f6rt\u00f6nbe fog ker\u00fclni, ez nem is k\u00e9rd\u00e9s. Vannak teh\u00e1t olyan helyzetek, amelyek nagyon f\u00e1jdalmasak \u00e9s embert pr\u00f3b\u00e1l\u00f3k, \u00e9s m\u00e9gis \u00e9ppen \u00e1ltaluk v\u00e1lhatunk t\u00f6bb\u00e9, igazabb\u00e1, \u00f6nmagunkk\u00e1.<\/span><\/p>\n

Sokszor egy er\u0151teljes negat\u00edv \u00e9lm\u00e9ny hossz\u00fa id\u0151 \u00f3ta az els\u0151 olyan tapasztal\u00e1sunk, amelyben a szem\u00e9lyis\u00e9g\u00fcnk eg\u00e9sze r\u00e9szt vesz. Gyakran \u00e9ppen az\u00e9rt v\u00e1lik a meger\u0151s\u00f6d\u00e9s forr\u00e1s\u00e1v\u00e1, mert k\u00e9pes a teljes val\u00f3nkat \u00e1tj\u00e1rni \u00e9s mozg\u00f3s\u00edtani. K\u00fcl\u00f6nben sz\u00e9tesettek vagyunk, alig tudjuk, hogy kik vagyunk, hogy mit k\u00e9ne tenn\u00fcnk, bizonytalanok vagyunk, sodr\u00f3dunk, l\u00e9zeng\u00fcnk. M\u00e9g nem \u00e9rezz\u00fck el\u00e9g rosszul magunkat. De amikor v\u00e9gre valami teljesen elbor\u00edt minket, meglep\u0151 m\u00f3don akkor tal\u00e1lunk magunkra. Akkor kialakul valami egys\u00e9g, valami rendezetts\u00e9g \u00e9s ir\u00e1nyults\u00e1g, b\u00e1r ezt egy f\u00e1jdalmas negat\u00edv \u00e9lm\u00e9ny hozza ki bel\u0151l\u00fcnk.<\/span><\/p>\n

13. A f\u00e9lelem tudatos\u00edt\u00e1sa a b\u00e1tors\u00e1g fontos l\u00e9p\u00e9se. Az olyan helyzetekben, amikor m\u00e9lyponton vagyunk, megjelenik a f\u00e9lelem.<\/span><\/h5>\n

F\u00e9l\u00fcnk, szorongunk, n\u00e9ha retteg\u00fcnk. Ezt nem nagyon ker\u00fclhetj\u00fck el. Ameddig valaki nem mer szemben\u00e9zni azzal, hogy most \u00e9ppen f\u00e9l, addig lehet, hogy nem is tudja \u00f6sszeszedni mag\u00e1t, mozg\u00f3s\u00edtani az erej\u00e9t. Teh\u00e1t \u00e9rdekes m\u00f3don lehets\u00e9ges, hogy b\u00e1r egy\u00e1ltal\u00e1n nem \u00e9rzem magam b\u00e1tornak, puszt\u00e1n csak annyit tettem, hogy beismern\u00e9m, hogy f\u00e9lek, ezzel m\u00e1ris er\u0151t gy\u0171jt\u00f6ttem. valamik\u00e9ppen m\u00e1ris b\u00e1tor vagyok. Nemegyszer a f\u00e9lelem az egyetlen \u00f6szt\u00f6nz\u0151 er\u0151, ami kilend\u00edt benn\u00fcnket abb\u00f3l az \u00e1llapotb\u00f3l, amib\u0151l addig nem tudunk kiker\u00fclni, mert hat\u00e9kony cselekv\u00e9sre ind\u00edt, \u00e9s egyszer csak valahonnan meg\u00e9rkezik hozz\u00e1 az er\u0151 is. A f\u00e9lelem teh\u00e1t a fejl\u0151d\u00e9s el\u0151szele.<\/p>\n

14. Mened\u00e9keink id\u0151vel b\u00f6rt\u00f6nn\u00e9 v\u00e1lnak. <\/span><\/h5>\n

Amikor pr\u00f3b\u00e1lunk egy helyzetet meg\u00faszni, mert f\u00e1jdalmas, \u00e9s nem eljutni addig az \u00e9lm\u00e9nyig, amit pedig \u00e9rdemes volna meg\u00e9lni, mert abban van az er\u0151, akkor megpr\u00f3b\u00e1lunk kompromisszumokat k\u00f6tni. Kiegyezni valamivel. Mened\u00e9ket tal\u00e1lni. Ilyenkor gondoljuk p\u00e9ld\u00e1ul azt: \u201eAz utols\u00f3 es\u00e9lyem, hogy elmegyek valakihez, hogy mondja meg, mit k\u00e9ne csin\u00e1lnom.” Ha azonban a seg\u00edt\u0151 j\u00f3l teszi a dolg\u00e1t, akkor elk\u00eds\u00e9r a felel\u0151ss\u00e9gemhez \u00e9s az alkalmass\u00e1gomhoz, \u00e9s nem rejt el. Nem ad mened\u00e9ket, hanem b\u00edzik benn\u00fcnk. K\u00fcl\u00f6nben hamis biztons\u00e1g\u00e9rzetet ad nek\u00fcnk, hamis mened\u00e9ket. Az \u00e9let\u00fcnkben rengeteg hamis mened\u00e9ket \u00e9p\u00edt\u00fcnk. Amikor elker\u00fcl\u00fcnk egy \u0151szinte besz\u00e9lget\u00e9st. Elker\u00fcl\u00fcnk egy konfliktust. Elker\u00fcl\u00fcnk olyan helyzeteket, amelyeket pedig v\u00e1llalnunk k\u00e9ne. Amikor ezeket elker\u00fclj\u00fck, hamis mened\u00e9kbe b\u00fajunk, \u00e9s azt gondoljuk, hogy most siker\u00fclt magunkat megmenteni. Ez\u00e9rt nagyon hasznos, amit nagyb\u00f6jtben tesz\u00fcnk. Olyan helyzetekbe hozzuk magunkat tudatosan \u00e9s akaratlagosan, amelyekbe tulajdonk\u00e9ppen az \u00e9let nem k\u00e9nyszer\u00edt. Vagyis hajland\u00f3k vagyunk \u00e9hezni, b\u00e1r volna mit enn\u00fcnk. Hajland\u00f3k vagyunk valaki\u00e9rt f\u00e1radni, b\u00e1r \u00e9ppen pihenhetn\u00e9nk is. Olyan helyzeteket teremt\u00fcnk magunknak \u00e9s magunkban, amelyek sor\u00e1n \u00e1t\u00e9lhetj\u00fck a szabads\u00e1gunkat. A hamis mened\u00e9keinkt\u0151l ugyanis id\u0151vel f\u00fcgg\u0151 helyzetbe ker\u00fcl\u00fcnk, ez\u00e9rt a b\u00f6rt\u00f6n\u00fcnkk\u00e9 v\u00e1lnak. Ami ideig-\u00f3r\u00e1ig, esetleg egy neh\u00e9z \u00e9lethelyzetben megv\u00e9dett minket, k\u00e9s\u0151bb a n\u00f6veked\u00e9s akad\u00e1ly\u00e1v\u00e1 v\u00e1lik.<\/span><\/o:p><\/span><\/p>\n

15. A fejl\u0151d\u00e9s felt\u00e9tele a fejl\u0151dni nem akar\u00e1s szabads\u00e1ga.<\/o:p><\/span><\/h5>\n

A neh\u00e9z helyzetb\u0151l val\u00f3 kil\u00e1bal\u00e1s egyik felt\u00e9tele a fejl\u0151dni nem akar\u00e1s szabads\u00e1ga. Vagyis, hogy egy adott pillanatban, amikor cselekednem volna \u00e9rdemes, akkor azt nem musz\u00e1j, hanem lehet. Nem kell, hanem tehetem. Itt \u00e9s most eld\u00f6nthetem, hogy ki akarok-e ebb\u0151l a helyzetb\u0151l ker\u00fclni vagy sem. Jogom van azt mondani, hogy nem akarok eg\u00e9szs\u00e9ges lenni. Szabad azt mondanom, hogy nem akarok boldog lenni. Szabad nem megbocs\u00e1tanom. Szabad a saj\u00e1t \u00e9letemet t\u00f6nkretennem. Ez egy nagyon fontos szabads\u00e1g, ezt ne vegye el t\u0151l\u00fcnk senki. Ne akarjanak benn\u00fcnket akaratunk ellen\u00e9re \u00fcdv\u00f6z\u00edteni \u00e9s rendes emberr\u00e9 tenni! Szabad nek\u00fcnk d\u00f6nteni, \u00e9s nemegyszer \u00e9ppen ennek a tudatos\u00edt\u00e1sa v\u00e1lik a fejl\u0151d\u00e9s\u00fcnk kulcsmozzanat\u00e1v\u00e1. P\u00e9ld\u00e1ul, amikor pr\u00f3b\u00e1lunk kin\u0151ni a sz\u00fcleink sz\u00e1rnyai al\u00f3l. \u201eAm\u00edg az \u00e9n kenyeremet eszed, addig hazaj\u00f6ssz \u00f6tre!” El\u0151bb-ut\u00f3bb azonban eljutok oda, hogy azt mondom, szabad hatra is haza\u00e9rni! Igaz, hogy akkor nem lesz vacsora, de legfeljebb \u00e9hes leszek. Ez egy d\u00f6nt\u0151 pillanat. Ezeket a pillanatokat nagyon \u00e9rdemes \u00e1t\u00e9lni. Sok ember akkor gy\u00f3gyul meg, amikor tudatosul benne: olyan helyzetben van, hogy t\u00e9nyleg d\u00f6nthet, akar-e valamit csin\u00e1lni vagy sem, meg akar-e gy\u00f3gyulni vagy sem. Ez\u00e9rt ne akarjunk p\u00e9ld\u00e1ul megvigasztalni egy gy\u00e1szol\u00f3t. Szabad szomor\u00fanak lenni! Szabad \u00e1t\u00e9lnie, hogy nincs kedve \u00e9lni! Mert amikor tudatosul benne, hogy szabad arra gondolnia, hogy a legsz\u00edvesebben nem lenne, akkor \u00e1t\u00e9lte a szabads\u00e1g\u00e1t. Ez a meg\u00e9lt szabads\u00e1g a felt\u00e9tele annak, hogy tudatosuljon benne, hogy szabad \u00e9lnie is. Mert addig \u00e9pp azt gondolta, nincs szabads\u00e1g \u00e9s nincs lehet\u0151s\u00e9g. Aki nem meri elvesz\u00edteni az egyens\u00faly\u00e1t, az soha nem tal\u00e1lja meg azt igaz\u00e1n. Teh\u00e1t szabad megrekedn\u00fcnk, toporognunk, v\u00e1rakoznunk, visszafejl\u0151dn\u00fcnk \u00e9s stagn\u00e1lnunk. Egy alkoholbeteg ismer\u0151s\u00f6mt\u0151l hallottam, hogy sokan mondt\u00e1k neki, hogy nem szabad innia. Ez nem seg\u00edtett rajta. Egyszer csak bel\u00e9has\u00edtott egy felismer\u00e9s: szabad nem innom. Az\u00f3ta j\u00f3zan.<\/span><\/p>\n

16. A szavak \u00e1ltali kiszolg\u00e1ltatotts\u00e1g v\u00e9delmet ad.<\/h5>\n

A kapcsolatok legvar\u00e1zslatosabb pillanatai k\u00f6z\u00e9 tartoznak azok, amikor szavak n\u00e9lk\u00fcl is meg\u00e9rtj\u00fck egym\u00e1st. Amikor annyira b\u00edzhatunk valakiben, hogy tudjuk, nem kell elmondanunk, hogy mi van benn\u00fcnk, a m\u00e1sik \u00e9rt minket. Tudja, m\u00e9g miel\u0151tt kimondan\u00e1nk. Ez egy csod\u00e1latos \u00e9lm\u00e9ny, mert valamik\u00e9ppen visszaid\u00e9zi benn\u00fcnk azt az \u00e1llapotot, amikor m\u00e9g nem is tudtunk besz\u00e9lni, \u00e9s m\u00e9gis biztons\u00e1gban \u00e9rezt\u00fck magunkat. Amikor nem volt sz\u00fcks\u00e9g\u00fcnk a szavakra, \u00e9s ennek ellen\u00e9re j\u00f3l ment dolgunk. Etettek, itattak, pelenk\u00e1ztak, \u00e9s az \u00e9let sz\u00e9p volt. P\u00e1rkapcsolatokban ez az egym\u00e1s idealiz\u00e1l\u00e1s\u00e1nak korszaka, amikor m\u00e9g l\u00e1ngol a szerelem. Ut\u00e1na visszaz\u00e1r\u00f3dnak az \u00e9nhat\u00e1rok, a szerelem endorfinnal teli korszak\u00e1b\u00f3l kil\u00e9pve eljutunk a besz\u00e9d f\u00e1zis\u00e1ig. Amikor elkezd\u00fcnk besz\u00e9lni, t\u00e1vols\u00e1got is teremt\u00fcnk. M\u00e1r szavakra is sz\u00fcks\u00e9g\u00fcnk van, hogy tal\u00e1lkozhassunk. A szavak persze \u00f6ssze is k\u00f6tnek minket, mert \u00e1ltaluk meg tudjuk \u00e9rteni egym\u00e1st, de k\u00f6z\u00e9nk is \u00e1llnak, mert k\u00f6zl\u0151, k\u00f6zvet\u00edt\u0151 szerepet kapnak. R\u00e1ad\u00e1sul a szavakkal elt\u00e1volodunk saj\u00e1t magunkt\u00f3l is. Mert am\u00edg egyszer\u0171en csak \u00e1t\u00e9l\u00fcnk valamit, addig egyek lehet\u00fcnk magunkkal. De ha szavakba \u00f6ntj\u00fck az \u00e9lm\u00e9nyt, megjelenik egy t\u00e1vols\u00e1g \u00f6nmagunk meg ak\u00f6z\u00f6tt, ahogy magunkat kimondjuk. Nemegyszer azt \u00e9rzem, hogy jaj, most ne kelljen besz\u00e9lni, mert ezt a pillanatot szeretn\u00e9m \u00e1t\u00e9lni! Most v\u00e1rjunk egy kicsit! \u00c9lem, \u00e9lem, \u00e9lem, majd ut\u00e1na besz\u00e9lek! Hat\u00e1rtalan \u00f6r\u00f6mmel, de r\u00e9szv\u00e9ttel is n\u00e9ztem olimpiai bajnokainkat, \u00e9rmeseinket, akik ahelyett, hogy \u00e1tadhatt\u00e1k volna magukat annak, ami vel\u00fck, benn\u00fck t\u00f6rt\u00e9nt, m\u00e1ris nyilatkozniuk kellett.
\nA szavak ez\u00e9rt k\u00f6zel hozhatnak egym\u00e1shoz embereket, k\u00f6zben pedig t\u00e1vols\u00e1got is teremtenek k\u00f6z\u00f6tt\u00fck. Amikor m\u00e9lyponton vagyunk, \u00e9s m\u00e1r hetek \u00f3ta \u00fcl\u00fcnk otthon egyed\u00fcl, kikapcsoltuk a telefont, eln\u00e9m\u00edtottuk a cs\u00f6ng\u0151t, lehet, hogy \u00e9ppen arra v\u00e1gyunk, arra lenne sz\u00fcks\u00e9g\u00fcnk, hogy valaki bekopogjon. A m\u00e9lypontjainkon azut\u00e1n \u00e1h\u00edtozunk, hogy ne kelljen semmit se csin\u00e1lni, m\u00e9g sz\u00f3lni se kelljen, csak j\u00f6jj\u00f6n valaki, l\u00e9pjen oda hozz\u00e1nk, \u00e9rtsen meg, simogassa meg a buksinkat… Ez egy term\u00e9szetes ig\u00e9ny\u00fcnk. A paradox jellege ennek a helyzetnek, hogy mik\u00f6zben azt \u00e9lj\u00fck \u00e1t, hogy kiszolg\u00e1ltatotts\u00e1gunkban sz\u00f3lni sem b\u00edrunk, \u00e9ppen arra van sz\u00fcks\u00e9g\u00fcnk, hogy elkezdj\u00fcnk besz\u00e9lni.
\nVannak helyzetek, amelyekben nem tudunk \u00e9s nem is akarunk megsz\u00f3lalni, nem tudjuk elmondani azt, hogy mi lett volna az ig\u00e9ny\u00fcnk. Egyszer\u0171en nem megy. A fejl\u0151d\u00e9s\u00fcnknek a kulcsa pedig az, hogy megtanulunk sz\u00f3lni akkor, amikor nem megy. Persze ezzel l\u00e1tsz\u00f3lag m\u00e9g kiszolg\u00e1ltatottabb\u00e1 tessz\u00fck magunkat, mert a szavak t\u00e1vols\u00e1got teremtenek, megadj\u00e1k a f\u00e9lre\u00e9rthet\u0151s\u00e9g \u00e9s a kig\u00fanyolhat\u00f3s\u00e1g lehet\u0151s\u00e9g\u00e9t. Ez\u00e9rt is van az, hogy amikor valaki bajban van, gyakran nem sz\u00f3l. Nem k\u00e9r seg\u00edts\u00e9get.
\nAz im\u00e1ds\u00e1g minden vall\u00e1s term\u00e9szetes lehet\u0151s\u00e9ge, hogy amikor nem tudunk besz\u00e9lni, akkor is tudjunk sz\u00f3lni.<\/p>\n

17. A megal\u00e1zotts\u00e1gban, a veres\u00e9gben, a vesztes\u00e9gben nyerhetj\u00fck el m\u00e9lt\u00f3s\u00e1gunkat.<\/h5>\n

Nick \u00c1rp\u00e1d, a Guinness-rekorder er\u0151emel\u0151 \u00e9s szkandervil\u00e1gbajnok szem\u00e9lyes ismer\u0151s\u00f6m, mert atl\u00e9takoromban egy\u00fctt kondiztunk. Hm. Persze az alkarja vastagabb volt, mint az \u00e9n combom. Egyszer edz\u00e9s k\u00f6zben azt mondta nekem: \u201eFeri, te tudod azt, hogy az ember ott a leggy\u00f6ng\u00e9bb, ahol a leger\u0151sebb? Ne csod\u00e1lkozz ezen: nekem a leger\u0151sebb izmom a v\u00e1llizmom. \u00c9s a legs\u00e9r\u00fcl\u00e9kenyebb is. Az a leggy\u00f6ng\u00e9bb pontom, mik\u00f6zben ott vagyok a leger\u0151sebb.” Ezt megtanultam t\u0151le 17-18 \u00e9vesen, mintha csak egy zen mestert\u0151l hallottam volna. Az ember val\u00f3ban ott a legsebezhet\u0151bb, ahol a leger\u0151sebbnek gondolja mag\u00e1t. Ahol van ereje, ott belemegy olyan helyzetekbe is, amikbe nem kellene. Ott nem el\u00e9g b\u00f6lcs, nem el\u00e9g k\u00f6r\u00fcltekint\u0151, ott v\u00e1lik g\u0151g\u00f6ss\u00e9, nagyk\u00e9p\u0171v\u00e9, ott nem veszi tekintetbe a m\u00e1sikat, a k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyeket, a gy\u00f6nges\u00e9g\u00e9t, az ember volt\u00e1t, ott v\u00e9sz ki bel\u0151le az al\u00e1zat. Ez nem csak az izmokra vonatkozik.
\nM\u00e9g miel\u0151tt elszenvedt\u00fck volna a veres\u00e9get, azt gondoltuk, ha ez megt\u00f6rt\u00e9nik, akkor jobb nek\u00fcnk meghalni, mint \u00e9lni. Egy, a jogi egyetemen tan\u00edt\u00f3 h\u00f6lgyismer\u0151s\u00f6m mes\u00e9lte, hogy az egyik el\u0151ad\u00e1s\u00e1n lecs\u00faszott r\u00f3la a szoknya. Nagy pl\u00e9num el\u0151tt. Ezek olyan pillanatok, amikor az ember azt k\u00edv\u00e1nja, b\u00e1rcsak nyeln\u00e9 el a f\u00f6ld! De mivel \u0151 egy kifejezetten r\u00e1termett pedag\u00f3gus, mag\u00e1ra n\u00e9zett, \u00e9s azt mondta: \u201eDe j\u00f3l \u00e1ll rajtam a cicanadr\u00e1g!” Ugyanis t\u00e9l volt, \u00e9s a szoknya alatt cicagaty\u00e1t viselt. Ha el\u0151re elk\u00e9pzeli ezt a helyzetet, \u00fagy \u00e9rezhette volna, hogy ebben megsemmis\u00fcl, belehal a sz\u00e9gyenbe. Meg\u00e9lte, \u00e9s nem halt bele. Ez egy \u00f3ri\u00e1si \u00e9lm\u00e9ny! R\u00e1j\u00f6v\u00fcnk, hogy van \u00e9let a ciki ut\u00e1n is.
\nMik\u00f6zben valaki benn\u00fcnk megal\u00e1z\u00f3dik \u00e9s veres\u00e9get szenved, ak\u00f6zben mi magunk elkezd\u00fcnk emelkedni, er\u0151s\u00f6dni, \u00e9s r\u00e1j\u00f6v\u00fcnk, hogy csak egy r\u00e9sz\u00fcnk az a valaki, aki vesz\u00edtett. Mi magunk a vesztes\u00e9g ellen\u00e9re gy\u0151ztess\u00e9 v\u00e1lhatunk, \u00e9s a vesztes r\u00e9sz\u00fcnket is megh\u00edvhatjuk a dobog\u00f3 legfels\u0151 fok\u00e1ra.
\nEgy id\u00e9zet Simon\u00e9 Weilt\u0151l, amely mindenn\u00e9l jobban elmondja, mir\u0151l is van itt sz\u00f3. Kegyelem \u00e9s neh\u00e9zked\u00e9s. \u201eEmelked\u00e9s \u00e9s s\u00fcllyed\u00e9s. Egy asszony, ki t\u00fckr\u00e9ben figyeli mag\u00e1t, sokszor nem \u00e9rzi annak sz\u00e9gyen\u00e9t, milyen sz\u0171k kis helyre fokozta le \u00f6nmag\u00e1t. Ezt a hat\u00e1rtalan l\u00e9nyt, ki mindent birtokol. \u00c9s hasonl\u00f3k\u00e9ppen, b\u00e1rmily magasra is emelked\u00fcnk, emelked\u00e9s\u00fcnkkel mintha \u00f6r\u00f6kre nem emelkedhetn\u00e9nk magasabbra, akkor\u00e1t s\u00fcllyed\u00fcnk. Ha viszont \u00e9n\u00fcnk kudarcot vall, akkor tudjuk, ez nem mi vagyunk. Egy nagyon sz\u00e9p n\u0151 k\u00f6nnyen elhiszi t\u00fck\u00f6rk\u00e9p\u00e9nek, hogy ez \u0151. A cs\u00fanya n\u0151 tudja, hogy ez nem \u0151.”
\nErr\u0151l van teh\u00e1t sz\u00f3, amikor azt mondom, a megal\u00e1zotts\u00e1gban, a veres\u00e9gben m\u00e9lt\u00f3s\u00e1got nyerhet\u00fcnk.<\/p>\n

18. \u00c1ldozatot hozva megsz\u0171n\u0151k \u00e1ldozatnak lenni.<\/h5>\n

Ugyanis a m\u00e9lypontokon nagy er\u0151vel \u00e1t\u00e9lj\u00fck, hogy nemcsak veres\u00e9get szenvedt\u00fcnk, hanem mintha a vil\u00e1g \u00e1ldozatt\u00e1 tett volna benn\u00fcnket. Nyomorultak \u00e9s szerencs\u00e9tlenek vagyunk. Ha belemegy\u00fcnk az \u00f6nsajn\u00e1lat k\u00f6reibe, akkor \u00fagy fogalmazunk: \u00e1ldozatok. Az \u00e1ldozatot pedig sajn\u00e1ljuk. Teh\u00e1t sajn\u00e1ljuk \u00e9s sajn\u00e1ltatjuk magunkat. Mik\u00f6zben nemcsak \u00e1ldozatok lehet\u00fcnk, hanem \u00e1ldozatot is hozhatunk. A kett\u0151 k\u00f6z\u00f6tt hat\u00e1rtalan k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g van! Az egyikben bez\u00e1rom magam, a m\u00e1sikban meg kiny\u00edlik a vil\u00e1g. Az, hogy melyik t\u00f6rt\u00e9nik meg, v\u00e9gs\u0151 soron az \u00e9n kezemben van. Lehets\u00e9ges, hogy re\u00e1lisan mondhatn\u00e1m azt, hogy valamik\u00e9ppen \u00e1ldozat vagyok, \u00e1ldozatt\u00e1 tettek. De ha belemegyek ebbe a zs\u00e1kutc\u00e1ba, akkor v\u00e9gem van. Ez\u00e9rt azt mondom, hogy b\u00e1r tekinthetn\u00e9m magam \u00e1ldozatnak, nem fogom, mert nem \u00e9ri meg. F\u0151leg egy olyan helyzetben nem, amikor magamat k\u00e9ne bevetnem valaki\u00e9rt, egy \u00fcgy\u00e9rt. A visszaeml\u00e9kez\u00e9sek szerint a Gul\u00e1gon azok haltak meg leghamarabb, akik nem l\u00e1ttak t\u00fal azon hogy \u0151k \u00e1ldozatok, vel\u00fck sz\u00f6rny\u0171 igazs\u00e1gtalans\u00e1g t\u00f6rt\u00e9nt.
\nUgyanezt megfogalmazhatjuk \u00fagy is, hogy el\u0151bb-ut\u00f3bb \u00e1t\u00e9lj\u00fck ezekben a pillanatokban azt, hogy elvesz\u00edtem magam. Kics\u00faszik az \u00e9letem a kezem k\u00f6z\u00fcl. Kics\u00faszom a saj\u00e1t kezem k\u00f6z\u00fcl. A d\u00f6nt\u00e9s pillanata pedig az, hogy \u00e1tadom-e magamat vagy elvesz\u00edtem magamat. A vesztes\u00e9g adott, azon \u00e1t kell mennem, csak abban d\u00f6nthetek, hogy elvesz\u00edtem vagy odaadom. Ez \u00f3ri\u00e1si k\u00fcl\u00f6nbs\u00e9g. \u00d6nmagamat \u00e1tadva kapom vissza magamat, hiszen annak m\u00e1r nincs vesztenival\u00f3ja, aki \u00f6nmag\u00e1t is odaadta. Az \u00e1ldozatra val\u00f3 hivatkoz\u00e1s a szeretet gy\u00f6nges\u00e9ge. Ha szeretlek, akkor nem \u00e1ldozatot hozok, hanem odaadom magam, \u00f6n\u00e1tad\u00e1sban vagyok. Neh\u00e9z, \u00e9letford\u00edt\u00f3 d\u00f6nt\u00e9shelyzetekben a m\u00e9rleg nyelve az\u00e1ltal mozdul csak ki, ha magamat is f\u00f6ldobom a m\u00e9rlegre.
\nEz\u00e9rt az ember t\u00falz\u00e1sokra van h\u00edvva. Arra h\u00edv engem az \u00e9let, hogy essek t\u00falz\u00e1sokba. Amikor tudatosul bennem az, hogy ma tal\u00e1lkozunk, de lehet, hogy holnap nem, akkor ez az a pillanat, amikor magamat \u00e1tadhatom neked, vagy magamr\u00f3l lemondhatok, vagy tehetek egy t\u00falz\u00f3 gesztust. Egy \u00f6nmagamr\u00f3l megfeledkez\u0151 gesztust. Ha ezt nem teszem meg, akkor az \u00e9letemb\u0151l kimarad valami nagyon fontos. Ezt akkor \u00e9lj\u00fck \u00e1t, amikor valaki, akit szeret\u00fcnk, meghal. Akkor tudatosul benn\u00fcnk, hogy sokszor mennyire kicsinyes voltam, milyen sz\u0171ken m\u00e9rtem magam \u00e9s a tetteim. T\u00fals\u00e1gosan meghagytam magam magamnak.<\/p>\n

19. B\u00edzom benned, de nem b\u00edzom r\u00e1d magam.<\/h5>\n

Neh\u00e9z \u00e9lethelyzetekben f\u00f6lfakad bennem annak az ig\u00e9nye \u00e9s sz\u00fcks\u00e9gess\u00e9ge, hogy b\u00edzzak benned, valakiben. J\u00e9zusban nagyon sokan hittek \u00e9s b\u00edztak, de a Szent\u00edr\u00e1sban olvashatjuk ezt a mondatot is: \u201eJ\u00e9zus pedig tudta, mi lakik az emberben, ez\u00e9rt nem b\u00edzta mag\u00e1t r\u00e1juk.” Ezen gondolkod\u00f3ba estem. L\u00e1tsz\u00f3lag n\u00e9ha az ember t\u00f6bbet tesz, mint az Isten. Mintha az ember b\u00edzna Istenben, Isten meg nem b\u00edzna az emberben. Arra j\u00f6ttem r\u00e1: nem ugyanazt jelenti b\u00edzni valakiben vagy r\u00e1b\u00edzni magunkat valakire. M\u00e1s az, hogy b\u00edzom benned, \u00e9s m\u00e1s, hogy magamat r\u00e1d b\u00edzom. A neh\u00e9zked\u00e9s pillanataiban \u00e1t\u00e9lem azt, hogy b\u00edznom kellene benned \u2013 \u00e9s ugyanebben a pillanatban \u00e1t\u00e9lem azt is, hogy az \u00e9letemet nem b\u00edzhatom r\u00e1d! Az \u00f3sz\u00f6vets\u00e9gi Szent\u00edr\u00e1sban ez \u00fagy fogalmaz\u00f3dik meg: \u201e\u00c1tkozott, ki emberben b\u00edzik.” Abban az \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9sben arr\u00f3l van sz\u00f3, hogy az ember, akinek az \u00e9let\u00e9t Istenre kellett volna b\u00edznia, e helyett puszt\u00e1n csak emberekben b\u00edzott. A m\u00e9lypontokon egyszer csak kopogtat valaki, megsz\u00f3l\u00edt, \u00e9s arra h\u00edv minket, hogy b\u00edzzuk az \u00e9let\u00fcnket r\u00e1. Ne csak higgy\u00fcnk benne. Ne csak higgy\u00fcnk a szav\u00e1nak. Hanem hogy magunkat b\u00edzzuk r\u00e1. Teh\u00e1t ezt a kett\u0151t egyszerre \u00e9rdemes tenni. Mert amikor magamat \u0150r\u00e1 b\u00edztam, akkor elkezdhetek b\u00edzni benned is. Ezen a ponton szokott nagyon sok ember megakadni. Hogy megpr\u00f3b\u00e1l \u00fagy b\u00edzni a m\u00e1sikban, hogy k\u00f6zben mag\u00e1t nem b\u00edzta r\u00e1 az Istenre. Akkor merhetek b\u00edzni benned, \u00e9s \u00e9letemnek bizonyos esem\u00e9nyeit, pillanatait, helyzeteit odaaj\u00e1nlani neked, ha k\u00f6zben magamat \u0150r\u00e1 b\u00edztam. Mert mi mindannyian egyszerre vagyunk megb\u00edzhat\u00f3k \u00e9s megb\u00edzhatatlanok. Melyik\u00fcnk tenn\u00e9 f\u00f6l a kez\u00e9t, ha azt k\u00e9rdezn\u00e9m t\u0151le, benned mindig meg lehet-e b\u00edzni? \u00c9n biztos nem emeln\u00e9m f\u00f6l a kezem. Mi magunk tapasztaljuk magunkat olyannak, akiben adott esetben egy d\u00f6nt\u0151 pillanatban nem lehetett megb\u00edzni. Nem az\u00e9rt, mert nem szerett\u00fck volna szil\u00e1rdak lenni \u2013 nagyon is szerett\u00fcnk volna! De nem siker\u00fclt. Sok embern\u00e9l ekkor t\u00f6rt\u00e9nik meg a t\u00f6r\u00e9s, amikor bizalomveszt\u00e9st \u00e9l \u00e1t, \u00e9s azt mondja: nem \u00e9rdemes senkiben sem hinni.
\nEzen pillanatainkban tulajdonk\u00e9ppen az a l\u00e9p\u00e9sr\u0151l l\u00e9p\u00e9sre val\u00f3 t\u00f6preng\u00e9s, hogy megpr\u00f3b\u00e1lom meg\u00e9rteni az igazs\u00e1got, kudarcba fullad. Ennek a folyamatnak, amin haladtam, egyszer csak v\u00e9ge szakad, \u00e9s azt \u00e9lem meg, hogy nincs igazs\u00e1g. \u00c9s ebben a pillanatban tal\u00e1lkozom az igazs\u00e1ggal. Abban a pillanatban, amikor kudarcba fullad az a folyamat, hogy az \u00e9letemet pr\u00f3b\u00e1ltam r\u00e1tenni az igazs\u00e1gra, t\u00f6rt\u00e9nik velem valami sokkal t\u00f6bb. Bel\u00e9p az \u00e9letembe az igazs\u00e1g, a legszem\u00e9lyesebb m\u00f3don. M\u00e1r nem az a fontos, hogy igazam legyen, hanem hogy igaz legyek.
\nAzt mondja egy cseh filoz\u00f3fus: k\u00e9tf\u00e9le tapasztalattal rendelkezhet\u00fcnk. Az egyik az, amit \u00e1t\u00e9l\u00fcnk \u00e9s meg tudunk ragadni. \u201eEz \u00e9s ez t\u00f6rt\u00e9nt.” Ez a tapasztalatainknak a nagyobbik k\u00f6re, de a kev\u00e9sb\u00e9 fontos. A m\u00e1sik k\u00f6rt azok a tapasztalatok alkotj\u00e1k, amelyekben arra j\u00f6v\u00fcnk r\u00e1, hogy kik vagyunk. Ezeket nem megragadjuk, hanem \u00e1t\u00e9lj\u00fck.
\nA t\u00f6preng\u00e9seim, a v\u00edv\u00f3d\u00e1saim, a ny\u0171gl\u0151d\u00e9seim, a m\u00e9lypontjaim eredm\u00e9nye ekkor m\u00e1r nem egy igazs\u00e1g, egy f\u00f6lismer\u00e9s, egy bel\u00e1t\u00e1s, hanem a m\u00e9lypontjaimnak a gy\u00fcm\u00f6lcse \u00e9n vagyok. Ameddig egyszer\u0171en csak r\u00e1 akarok j\u00f6nni az igazs\u00e1gra, vagy szeretn\u00e9m, hogy \u00e9rv\u00e9nyes\u00fclj\u00f6n az igazs\u00e1g, szeretn\u00e9k megoldani egy probl\u00e9m\u00e1t, addig pont a l\u00e9nyegr\u0151l feledkezhetem el. Mert a l\u00e9nyeg az, hogy k\u00f6zben \u00e9nbel\u0151lem ki lesz. Hogy kiv\u00e9 v\u00e1lok. A m\u00e9lypontjaim gy\u00fcm\u00f6lcse \u00e9n vagyok.<\/p>\n

20. \u00c9rdemes b\u00edzni magunkban, de ne higgy\u00fcnk magunknak.<\/h5>\n

Min\u00e9l sebzettebbek vagyunk, ann\u00e1l ink\u00e1bb sz\u00f3l az \u00e9let\u00fcnk a sebeinkr\u0151l, mint a val\u00f3s\u00e1gr\u00f3l. A sebeink meghat\u00e1rozz\u00e1k az \u00e9rz\u00e9seinket, gondolatainkat, a k\u00f6z\u00e9rzet\u00fcnket, azt, hogy mire figyel\u00fcnk, mennyire vagyunk \u00e9rz\u00e9kenyek, s\u0151t a fizikai \u00e1llapotunkat is. A sebeink miatt torzultan l\u00e1tjuk egym\u00e1st, a helyzet\u00fcnket, az \u00e9letet. Ez\u00e9rt ne higgy\u00fcnk magunknak. Ne hallgassunk magunkra, mert gyakran a sebeink talaj\u00e1n \u00e9s nem a realit\u00e1s\u00e9n \u00e1llunk. Mindek\u00f6zben b\u00edzhatunk magunkban, mert t\u00f6bbek vagyunk a sebzett vil\u00e1gunkn\u00e1l. Teh\u00e1t b\u00edzzunk magunkban, de ne higgy\u00fcnk magunknak.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Amikor nagyon neh\u00e9z \u00e9lethelyzetbe, v\u00e1ls\u00e1gba ker\u00fcl\u00fcnk, \u00e1ltal\u00e1ban paradoxonokig jutunk el. Mik\u00e9nt is v\u00e1lik az \u00e9let\u00fcnk elm\u00e9ly\u00fcl\u00e9s\u00e9nek lehet\u0151s\u00e9g\u00e9v\u00e9 egy v\u00e1ls\u00e1g, a…<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"footnotes":""},"categories":[4],"tags":[],"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/www.lelkes.sk\/wp\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/434"}],"collection":[{"href":"https:\/\/www.lelkes.sk\/wp\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/www.lelkes.sk\/wp\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.lelkes.sk\/wp\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/1"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/www.lelkes.sk\/wp\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=434"}],"version-history":[{"count":9,"href":"https:\/\/www.lelkes.sk\/wp\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/434\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":453,"href":"https:\/\/www.lelkes.sk\/wp\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/434\/revisions\/453"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/www.lelkes.sk\/wp\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=434"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.lelkes.sk\/wp\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=434"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/www.lelkes.sk\/wp\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=434"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}